Hipertónia átvitele a legfontosabb. Miscellaneous in: Orvosi Hetilap Volume Issue 21 ()
Tartalom
Az időskorú veseelégtelenségben szenvedő betegek epidemiológiája és kezelésük aktuális kérdései Magyarországon SZEGEDI János, KISS Hipertónia átvitele a legfontosabb Az időskorúak száma, valamint az ezzel együtt járó időskori vesebetegség és veseelégtelenség jelentősége világszerte növekedett, a krónikus vesebetegség népbetegség lett.
A népesség fogyásával párhuzamosan folytatódik a lakosság elöregedése. A férfiak magasabb halandósága miatt időskorban a nők aránya nagyobb.
- A szív határa magas vérnyomásban
- Spray orr és magas vérnyomás ellen
Előrejelzések szerint ra minden harmadik magyar lakos 65 éves vagy idősebb lesz. A születéskor várható élettartam férfiaknál között 6,95 évvel ben 65,13 év, ben 72,08 évnőknél 4,9 évvel ben 73,7 év, ben 78,6 év növekedett Magyarországon.
A krónikus veseelégtelenség rizikófaktorai között a kor, hypertonia, a diabetes mellitus és az obesitas kiemelkedő jelentőségű.
Időskorban a vese anatómiája, funkciója is megváltozik, lehetőséget teremtve a ve - seelégtelenség kialakulására. Világszerte emelkedik az idős, dializált vesebetegek száma, ebben szerepet játszik az, hogy emelkedik a várható élettartam, javul az életkilátás, az idős betegek megélik a veseelégtelenség állapotát.
Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy nő a vesebetegség, veseelégtelenség okaként szereplő hypertoniás, diabeteses időskori betegek száma. A nemzetközi adatok szerint az incidens ESRD-s betegek között a év közötti betegek száma között volt, a 75 éven felüliek száma pedig volt 1 millió lakosra számítva.
Magyarországon a év közöttiek számaa 75 éven felülieké beteg volt egymillió lakosra számítva. A dialízisprogramban kezelt betegek között az időskorúak aránya régión ként is különbözött. Az időskorban megkezdett dialíziskezelés speciális ismereteket és teammunkát igényel, hasonlóképpen a kezelés elutasítása kérdéséhez.
E teammunka fejlesztése a megfelelő szakemberek orvosok, ápolóka társszakmák képviselőivel együtt képezik az alapját a megfelelő klinikai gyakorlatnak.
