A magas vérnyomás hatása az agyra

Magas vérnyomás

A legújabb kutatások szerint civilizációs betegségeink gyulladt állapotban, valósággal állandó készültségben tartják a szervezetünket. Fotó: Profimedia A tartós magas vérnyomás, túlsúly, cukorbetegség, érelmeszesedés vagy a stressz eredménye sokszor az, hogy nagy baj történik az a magas vérnyomás hatása az agyra.

A gyulladásos folyamatokat, amelyek számos gyakori agyi betegség — mint a stroke, a depresszió, az epilepszia és az Alzheimer-kór — kialakulásában is komoly szerepet játszanak, alapjaiban csak most kezdjük megismerni. Szinte már fel sem kapjuk a fejünket, ha a tévében egy fehér köpenyes orvos az elhízás, a magas vérnyomás vagy az érelmeszesedés hosszú távú veszélyeit taglalja, hiszen ezek a civilizációs betegségek szinte elkerülhetetlennek tűnnek.

Agyi érkatasztrófák - Betegségek | Budai Egészségközpont

Az utóbbi évek eredményei alapján azonban az orvostudomány egyre többet tud arról, hogy ezek, a milliókat érintő elváltozások hogyan is okozhatnak akár fiatal, akár idősebb korban problémát.

Hogy megértsük, mi is ez a szelet, érdemes fognunk egy gombostűt, és megböknünk vele az ujjunkat. Azon kívül, hogy esetleg pár csepp vért vesztünk, ha azt tapasztaljuk, hogy a szúrás helye kicsit kipirosodik, megduzzad, sőt, fel is melegszik, ráadásul még jóval a szúrás után is fáj, akkor ez utalhat gyulladásra.

Szervezetünk így készül fel arra, ami a szúrás után következik: védekeznie kell a sebbe jutó kórokozók ellen, elszigetelni a sérült területet, és erőforrásokat átcsoportosítani a sérülés környezetébe, hogy hatékonyabban folyhasson a gyógyulás.

A folyamat egyik korai lépése az, hogy az erek falának áteresztőképessége megnő, vérplazma és gyulladásos sejtek áramlanak a sérülés környékére: ennek következménye a kipirosodás, a felmelegedés és a duzzanat is. Logikusnak gondolhatnánk, hogy a gyulladásos folyamatok csak a bejutó kórokozókra aktiválódnak, azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. Testünk szeret jó előre felkészülni a bajra, így már a sérült sejtekből kiáramló egyes anyagok is gyulladásos reakciót váltanak ki, hogy mire a kórokozók valóban szaporodásnak indulnának, már kialakuljon az a környezet, ahol az immunrendszer hatékonyabban lecsaphat a betolakodókra.

Ahhoz pedig, hogy a szervezet a magas vérnyomás hatása az agyra a gyulladásról, és valóban komoly erőket mozgathasson meg a védekezéshez, szükség van egy igen érzékeny vészjelző rendszerre, továbbá olyan közvetítő molekulákra, amelyek messzire viszik a sérülés, fertőzés — és így a gyulladás hírét.

Így lehet a magas vérnyomásból elbutulás

Ahogy a kutatók egyre többet megtudtak ezekről a gyulladásos faktorokról — idetartoznak a kórokozók és sérült sejtek gyulladást kiváltó molekulái, valamint a fent említett közvetítők is —, rájöttek, hogy egy igen összetett rendszerről van szó, és rengeteg dolog van, amit ez az érzékeny rendszer gyulladást kiváltó okként kezel.

Dénes Ádám a es évek elején kezdett el az immunológia és az agykutatás határterületével foglalkozni — így jutott el ahhoz a kérdéshez, hogy miként hatnak a gyulladásos folyamatok az agy működésére az agyi immunitásra. Az agy immunológiai szempontból különleges része testünknek, hiszen bár a gyulladásos folyamatok az agyban is elindulnak megfelelő stimulusok hatására, az agyszövetet védi a vér-agy gát.

Az elnevezés kicsit félreérthető, hiszen itt nem egy nagy kapuról van szó, amire rábökhetnénk egy CT-felvételen, hanem egy specializált sejtekből álló rendszerről, amely korlátozza, hogy mi juthat át a vérből az agyszövetbe. A vér-agy gát nagyszerű szolgálatot tesz, amikor agyunkat fertőzésektől és különféle méreganyagoktól kell megvédeni, de az orvosok dolgát is igencsak megnehezíti: nem lehet akármilyen gyógyszert eljuttatni az agysejtekig.

A kutatók korábban csak annyit láttak, hogy mind a stroke, mind a különféle neurodegeneratív betegségek által érintett agyterületen mindig sok aktivált mikrogliasejt van jelen, és megfelelő vizsgálati módszerek híján nem lehetett eldönteni, hogy jelenlétük súlyosbította vagy enyhítette a stroke kimenetelét. A mikroglia tulajdonképpen egyedülálló sejttípusa a szervezetben, amely elengedhetetlen a központi idegrendszer normális fejlődéséhez, és — számos egyéb szerepe mellett — felnőttkorban is folyamatosan ellenőrzi az agyi mikrokörnyezet állapotát, valamint koordinálja az agyi gyulladásos folyamatokat.

Magas vérnyomás 8 oka, 3 tünete és 7 kezelési módja [teljes útmutató]

Dénes Ádám mikroglia-kutatásait egy szerencsés véletlen is segítette: egy amerikai gyógyszergyár tumorsejtgátló hatóanyagáról kiderült, hogy a segítségével lényegében eltávolíthatók a mikrogliasejtek az agyszövetből, méghozzá nyomtalanul, vagyis anélkül, hogy pusztulásuk maga is gyulladásos reakciót váltana ki.

Adott volt a módszer, hogy megvizsgálják, mi történik a nimesulid magas vérnyomás esetén után, ha nincs ott a mikroglia.

Az eredmény mindenkit megdöbbentett: a károsodás 60 százalékkal nagyobb volt, mint a mikrogliával rendelkező kontrollcsoportnál. De akkor mégis miért tűnik úgy, hogy a stroke-on átesett embereknél mintha súlyosbítaná a helyzetet?

A kutatásokból kiderült, hogy a mikrogliasejtek szabályozzák az idegsejtek különféle funkcióit, ám a sejtek közti kommunikációban szerepet kapnak azok a gyulladásos faktorok is, amelyek az agyszövetben létrejövő sérülés hatására termelődnek, vagy amelyek jelen vannak a vérben, és a vér-agy gáton átjuthatnak.

Ha pedig szervezetünkben a magas vérnyomás, az elhízás, az érelmeszesedés vagy a stressz következtében kialakul egy állandósult gyulladásos állapot, ezek a faktorok mindig jelen lesznek, és befolyásolják az idegsejt-mikroglia kommunikációt is.

Az egereknél világosan látszott a jelenség: ha állandósult gyulladásos állapotot hoztak létre a szervezetükben, a stroke hatásai súlyosabbak voltak, a gyulladásos folyamatok gátlásával pedig e hatások bizonyos mértékig visszafordíthatóvá váltak.

Dénes Ádám kutatócsoportjának célja, hogy jobban feltárja a gyulladásos faktorok rendszerét és hatását az agy természetes védekezőképességére. Ha ezt a rendszert jobban megértjük, elképzelhető, hogy olyan gyógyszerek is kifejleszthetők, melyek egyszerűen csak abban segítenek a mikrogliának, hogy megőrizze eredeti funkcióját, és úgy viszonyuljanak az idegsejtekhez, mintha a károsodást fokozó gyulladásos faktorok jelen sem lennének.

A kutatásról bővebben az mta.