A hipertónia hatásmechanizmusa

A veseműködésre ható szerek Antihipertenzív szerek Kecskeméti Valéria A hypertonia a szisztémás artériás vérnyomás megemelkedése. Különböző betegségek kísérő tünete lehet, illetve az esszenciális hypertoniában a betegség lényege maga a megemelkedett vérnyomás. A vérnyomás emelkedése kóros elváltozásokat okoz az érrendszerben és balkamra-hypertrophiát idéz elő.

Nagyon gyakran infarctushoz és hirtelen szívhalálhoz, szívelégtelenséghez, agyvérzéshez, veseelégtelenséghez és disszekáló a hipertónia hatásmechanizmusa vezet. A tartós vérnyomás-emelkedés elsősorban a prekapilláris artériák általános szűkületének következménye. Ennek kiváltó oka többféle lehet: az erek falának megbetegedése, vesekárosodás, idegrendszeri pszichés okok, az agyi központok betegségei, koponyaűri nyomásfokozódás, hormonális mellékvese, hypophysis, pajzsmirigy és toxikus ártalom ólom, nikotin, anyarozs-alkaloid, anilin, CO.

Az esszenciális hypertonia okát az intenzív kutatások ellenére magas vérnyomás magas cukorszint ismerjük. Számos rendszer renin-angiotenzin-aldoszteron, szimpatikus idegrendszer túlműködésének, endogén anyagok endothelin, a hipertónia hatásmechanizmusa relaxáló faktor, pitvari nátriumürítő peptid, szívglikozidszerű endogén faktor közötti egyensúlyzavarnak egyaránt fontos szerepe lehet a betegség kialakulásában.

A systolés vérnyomás a születéstől 20 éves korig elég élesen emelkedik, majd a korral tovább nő, bár lassabban, és a növekedés csak 60 éves kor körül kezd megállni, illetve csökkenni. A diastolés vérnyomás is a korral arányosan nő, bár kevésbé, mint a systolés vérnyomás.

Ez igen súlyos állapot, mely intézeti, akut ellátást igényel. Teljes gyógyulás csak azoknál a hypertoniaformáknál várható, amelyek sebészeti úton, végérvényesen megszüntethetők, mint például az egyoldali vesebetegség, a Cushing-szindróma, a phaeochromocytoma, a coarctatio aortae, a primer hyperaldosteronismus Conn-szindróma miatt fennálló típusú hipertónia listája vérnyomás.

A farmakológia alapjai

Minden más a hipertónia hatásmechanizmusa az életmód és az étrend szabályozásával és elsősorban megfelelő gyógyszeres kezeléssel kell enyhíteni a magas vérnyomás okozta panaszokat tarkó- és homloktáji fejfájás, szédülés, ingerlékenység, álmatlanság. A kezelés módja nem gyógyszeres és gyógyszeres a hypertonia formájától és a tünetek súlyosságától függ, illetve ez utóbbi határozza meg, hogy gyógyszeres terápia esetén milyen támadáspontú vegyületet alkalmazzunk.

Az antihipertenzív szerek felosztása Az antihipertenzív szerek száma igen nagy, és a vérnyomás-szabályozás számos pontján fejtik ki hatásukat. A vérnyomás-szabályozás igen bonyolult folyamatát leegyszerűsítve, a vérnyomást a szív perctérfogata és a perifériás ellenállás határozza meg. Az antihipertenzív szerek mérsékelhetik a perctérfogatot β-adrenerg-receptor-blokkolókcsökkenthetik a perifériás ellenállást értágítók, ACE-gátlók, a szimpatikus idegrendszer gátlói vagy mindkettőre hathatnak diuretikumok, β-receptor-gátlók.

A perctérfogat csökkenthető a szívizom kontraktilitásának csökkentésével és a bal kamrai nyomás mérséklésével. A PDEgátlók erekciót fokozó hatásának molekuláris mechanizmusa. A paraszimpatikus stimuláció hatására a non-adrenerg non-kolinerg NANK idegvégződésekből NO szabadul fel, illetve a paraszimpatikus aktiváció acetilkolint szabadít fel.

Az ACh az endothelből további NO-termelést stimulál. A corpus cavernosum simaizmának relaxációja cGMP-függő protein-kinázokon keresztül történik, az intracelluláris kalciumszint csökkentése, illetve a sejtmembrán hiperpolarizációja révén. Nátriumürítést fokozó húgyhajtók A hypertonia kezelésében a legkorábbi beavatkozási lehetőség a NaCl megvonása, a sószegény diéta, illetve a NaCl-ürítés fokozása. A diuretikumok antihipertenzív hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert.

A kezelés első, 2—3 hétig tartó fázisában a Na-ürítést fokozó húgyhajtók vérnyomáscsökkentő hatása a Na-ürítés miatt bekövetkező extracelluláris folyadékvesztéssel függ össze, amely a vénás nyomás csökkenéséhez, így csökkent perctérfogathoz vezet. A második fázisban, tartósabb adagolás során, a perctérfogat helyreáll, de csökken a perifériás ellenállás.

A hypertonia kezelésében a húgyhajtók gyakran az első választott szerek. Kifejezetten jó hatásúak idős, kövér, fekete bőrű hypertoniásokon. Kombinálhatók β-receptor-blokkolókkal, ACE-gátlókkal.

Különböző hatóanyagok és tulajdonságaik

A vérnyomáscsökkentő hatást a diuretikus adag töredékében, igen kis adagban is kifejtik például hydrochlorothiazid 6,25—12,5 mg, chlorthalidon 12,5—25 mg, indapamid 1,25 mg anélkül, hogy jelentős a hipertónia hatásmechanizmusa lépnének fel.

Az adag növelésével nem következik be nagyobb vérnyomáscsökkenés, de a mellékhatások gyakorisága fokozódik. Ezért ha a hypertonia a kis adagokra nem reagál, akkor vagy kombinációt alkalmazunk, vagy egy másik támadásponton ható antihipertenzív szert választunk.

Benzotiodiazidok tiazidok Vérnyomáscsökkentőként a leggyakrabban alkalmazott húgyhajtók. Hatásukat 2—4 hetes kezelés után fejtik ki. A kialakuló hypokalaemia harántcsíkolt izom görcsöt, ischaemiás szíven halált okozó kamrai fibrillatiót okozhat.

A tiazidok hypercalcaemiát, hyperurikaemiát és köszvényt okoznak, a plazma LDL-koncentrációját emelik, az atherogen indexet növelik. Rontják az inzulinérzékenységet és szexuális impotenciát okozhatnak. Kiemelendő a digitalis hatásának potencírozása, a glukokortikoidok hypokalaemizáló hatásának a fokozása; továbbá Li-ürítésének gátlása. A tiazidok átjutnak a placentán, és bár nincs hatásuk a magzatra, a folyadékelvonás a placenta perfúzióját ronthatja.

Az ACE-gátlók mellékhatásai

Alkalmazásuk kerülendő szoptatáskor is. Napi adagja oralisan 12,5—25 mg, a hipertónia hatásmechanizmusa adagoknál hypokalaemia kevésbé lép fel. Első választandó szer időskori systolés hypertoniában.

Napi adagja oralisan 1,25 mg. A hatás kialakulásához legalább 4 heti adagolás szükséges, így hatástalanság esetén csak ez idő után lehet emelni az adagot. Ennek oka feltehetően a vegyületek rövid hatásában keresendő. Az újabb vegyületek közül a torsemid vérnyomáscsökkentő hatását jelentősebbnek találták. Kis adagban napi 2,5 mg gyakorlatilag nem okoz mellékhatásokat. A kacshúgyhajtók jó hatásúak azotaemiával, illetve jelentős oedemával járó hypertoniákban.

Ilyenkor furosemidből naponta 20—80 mg-ot adnak oralisan. A spironolacton felhasználható a primer hyperaldosteronismus tüneti kezelésére is. Nagyon gyakran kombinálják tiazidokkal.

1. Elnevezésük az általuk gátolt enzim angiotenzinkonvertáló enzim nevének rövidítéséből származik.
2. Magyar Hypertonia Társaság On-line
3. Mi lesz ha hipertóniában regisztrálják őket
4. A farmakológia alapjai | Digitális Tankönyvtár
5. Genetikai tényezők a gyógyszerek metabolizmusában Az újabb kutatások szerint azonban, amelyeket Ken Bernstein professzor vezetett Cedars-Sinai Eglészségügyi Központ, Los Angeles, Kalifornia, USAaz enzimnek ezen kívül még számos területen van fontos szerepe.
6. Magas vérnyomás kezelés asd-2
7. Vese hipertónia szövődményei
8. Hogyan lehet kilábalni a magas vérnyomásból három hét alatt

Alkalmazásuk során a plazma lipoproteinértékeit kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolják. A legfontosabb mellékhatásuk a hyperkalaemia, így nem tanácsos őket együtt alkalmazni ACE-gátlókkal, β-receptor-gátlókkal és nem szteroid gyulladásgátlókkal.

Adásuk nem javallt veseelégtelenségben. Az amiloridot leggyakrabban hydrochlorothiaziddal való fix kombinációban alkalmazzák, és ilyen kombinációban adják a triamterent is. A szimpatikus rendszert gátló szerek A központi idegrendszeri vérnyomás-szabályozást befolyásoló szerek Nem specifikus antihipertenzív hatást anxiolitikus, szedatohipnotikus és trankvilláns hatású szerek is kifejtenek a központi idegrendszer supramedullaris szabályozására hatva.

Számos más mechanizmussal ható valódi antihipertenzív vegyületnek például clonidin, methyldopa, reserpin, propranolol van ilyen hatáskomponense is. Clonidin Imidazolinszármazék, eredetileg orrnyálkahártya-duzzanatot csökkentő szerként vizsgálták, és ekkor fedezték fel vérnyomáscsökkentő hatását.

A clonidin nagyon bonyolult hatásmódú vegyület.

Hatásában a nyúltagyi keringésszabályozó központok α2-receptorainak izgatása alapvető fontosságú szerepet játszik, mert kísérletesen α2-receptor-bénítók intracerebroventricularis adagolásával a hipertónia hatásmechanizmusa clonidin vérnyomáscsökkentő hatását meg lehet gátolni. A centrális hatás eredményeként csökken a szimpatikus tónus, csökken a keringő noradrenalin mennyisége, csökken a vizeletben a katekolaminok és metabolitjaik ürítése.

A clonidin kötődik a medullaris imidazolinreceptrorokhoz is, aminek szintén rossz közérzet magas vérnyomás esetén lehet a vérnyomáscsökkentő hatásban.

A perifériás α2-adrenoceptorok stimulációja az irodalom adatai szerint nem játszik lényeges szerepet antihipertenzív hatásában. Növeli a vagustónust, ami a keringés baroreceptor-reflexes szabályozását gyengíti, ez is hozzájárul antihipertenzív hatásához. Fekvő betegen a szívfrekvencia és a systolés térfogat is csökken, míg álló egyénnél főleg az érellenállás-csökkenés jelentkezik. A vénás beáramlás csökkenése miatt vénatágulat orthostaticus hypotonia előfordulhat. A beadott mennyiség mintegy fele eredeti formában ürül a vizelettel.

A clonidinnek jelentős szedatív, álmosító hatása van, ritkábban alvási zavart, rémálmokat, nyugtalanságot okoz, a depressziót súlyosbíthatja, ezért depresszióban nem szabad adni.

Gyakori mellékhatás a szájszárazság, szem- és orrnyálkahártya-szárazság, a gyomorszekréció-csökkenés, a székrekedés. Sinuscsomó- és AV-csomó-betegség esetén bradycardiát, esetleg szívmegállást, AV-blokkot válthat ki, és orthostaticus hypotoniát okozhat. Nagyobb dózisok vénás beadása esetén először rövid ideig tartó vérnyomás-emelkedést okoz, aminek oka az ereken a posztszinaptikus α2-receptorok izgatása.

A kezelés megszakítása megvonási tünetként életveszélyes hypertoniás krízist és szimpatikus aktivitás fokozódást — fejfájást, tremort, hasi fájdalmat, a hipertónia hatásmechanizmusa, tachycardiát okozhat.

A megvonási tünetek gyakrabban jelentkeznek nagy adagú clonidinterápia megszakításakor, már dózis kihagyását követően is. Erre a beteget figyelmeztetni kell, és a clonidin kezelés befejezésekor a dózist fokozatosan kell csökkenteni. Klinikai alkalmazás.

Önállóan, monoterápia formájában ritkán adják. Gyakran kombinálják diuretikumokkal és értágítókkal.

Gyógyszerkereső

Phaeochromocytoma diagnosztizálásra is alkalmazzák. A clonidint napi μg—1 mg-ig terjedő oralis adagban illetve transdermalisan tapasz formájában heti egyszer, ily módon a megvonási tünetek ritkábban jelentkeznek adják. Számos, a clonidinhez szerkezetileg és hatásspektrumban hasonló vegyület ismert, amelyeket azzal a céllal a hipertónia hatásmechanizmusa elő, hogy a mellékhatásokat előnyösen módosítsák.

Ezek közé tartozik a guanfacin és a guanabenz, a xylazin és a tolonidin. Nálunk a clonidinhez hasonló hatású guanfacin van forgalomban. Methyldopa Hatásmechanizmus. Vérnyomáscsökkentő hatása elsősorban centrális támadáspontú, mivel azok a dekarboxilázgátlók, amelyek bejutnak a központi idegrendszerbe, meggátolják az α-methyldopa hypotensiv hatását, miközben azok, amelyek nem jutnak be, ezt nem teszik.

Így tehát az α-methyldopa előanyag prodrogamelynek aktív metabolitja α-methylnoradrenalin fejti ki a vérnyomáscsökkentő hatást. Minden valószínűség szerint az α-methyldopa oly módon csökkenti a vérnyomást, hogy belőle a centrális noradrenerg neuronokban a dekarboxiláz, majd a β-hidroxiláz hatására α-methylnoradrenalin halmozódik fel, és ez az α2-receptorok a hipertónia hatásmechanizmusa hipertónia hatásmechanizmusa a clonidinhez hasonlóan, a nyúltagyi adrenerg neuronokon gátolja a noradrenalin kiáramlását.

A methyldopa hatása alatt csökken a perifériás ellenállás és a vérnyomás, de a perctérfogat és a vesekeringés nem változik, a keringési reflexek megtartottak. Kevésbé okoz orthostaticus hypotoniát, mint a perifériás adrenerg idegvégződésen ható szerek. Ennek az az oka, hogy az α-methyldopa gyengíti, de nem gátolja meg teljesen a baroreceptor-mediált érösszehúzódást.

Így jól alkalmazható műtéti anesztéziában. Só- és vízretenciót is okozhat.

Felezési ideje 2 óra. Mellékhatásai közül a szedatív hatás a leggyakoribb, különösen a terápia kezdetén. Később a szellemi tevékenység lassulása, a koncentrálóképesség csökkenése fordulhat elő. A nyáltermelés csökkenése miatt szájszárazságot is okozhat. Libidócsökkenés, lactatio jelentkezhet mind férfiakban, mind nőkben, ami a hypothalamicus dopaminerg rendszerre kifejtett hatásra utal.

Lázzal járó hepatotoxicus tüneteket okozhat.

Aktualitások a magasvérnyomás-betegség diagnosztikájában és kezelésében | PHARMINDEX Online

A kezelés során kialakulhat haemolyticus anaemia, pozitív Coombs-teszt, ritkábban leukopenia, thrombocytopenia, lupus erythematosus-szerű tünetek, myocarditis, retroperitonealis fibroma, pancreatitis, hasmenés, felszívódási zavar.

Készítmények és adagolás. Szájon át napi 2-szer 0,25—0,5 g adagban, parenteralisan 6 óránként 0,25—1,0 g adagolják. Erős, tartós hatású antihipertenzív szer, amely előnyös lehet ischaemiás szívbetegség, diastolés működészavar mellett jelentkező hypertoniában.

Urapidil Az urapidil centrális támadásponton fejti ki antihipertenzív hatását.

Megjelenés: Ha csak arra gondolunk, hogy a magasvérnyomás-betegséggel lazábban-szorosabban kapcsolódó cikkek, összefoglalók száma végtelen üssük csak be a Google-ba a hypertension címszót, és a másodperc töredéke alatt több mint 19 millió találat érkezikakkor különös jelentőségű a szakértők ajánlása. Az elmúlt évben több nemzetközi szervezet új ajánlást jelentetett meg a hipertónia témakörében. Az ugyancsak amerikai Eighth Joint National Committee JNC8 pedig a hipertónia diagnosztikájának csak néhány részletére fókuszálva foglalja össze szigorúan evidencián alapuló ajánlásait James et al. A magasvérnyomás-betegség gyakorisága, epidemiológia Magyarországon 3—3,5 millió hipertóniás egyén él, tehát egyértelműen vezető népbetegség, kiemelt helyet foglal el a morbiditási és mortalitási statisztikákban.

Centrális szerotoninreceptor 5HT1A serkentő, centrális és perifériás α1-receptor-gátló és feltehetően α2-receptor-serkentő hatással rendelkezik. Moxonidin Hatásmechanizmus. A moxonidin a szimpatikus idegrendszer aktivitását azáltal csökkenti, hogy viszonylag szelektíven hat az agytörzsi I1-imidazolinreceptorokra.

Kisebb affinitással kötődik a centrális α2-receptorokhoz is, így szedációt, szájszárazságot is okozhat. Maximális plazmaszint 30— perc alatt alakul ki.

Dihidroxi-metabolitja, illetve gyűrűnyitással guanidinszármazéka a vizelettel választódik ki.

Mellékhatásai közül szájszárazság, fejfájás, hypotonia, gyengeség, alvászavarok, szedáció emelendő ki. Kölcsönhatásai közül a prazosinnal és a Ca-csatorna-gátlókkal való együttadás során bekövetkező hypotoniára kell figyelmet fordítani. Adagját napi 0,2 mg-tól maximálisan 0,6 mg-ig két részletben lehet emelni.

Elsősorban moxonidin-túlérzékenység, angioneuroticus oedema, bradycardia, sick sinus szindróma, sinoatrialis és atrioventricularis blokkok, súlyos szívelégtelenség és arrhythmia. Bár a kezelés megszüntetésekor rebound jelenséget nem tapasztaltak, mégsem ajánlatos a moxonidinkezelést hirtelen leállítani. A perifériás szimpatikus tónust csökkentő szerek Ganglionbénítók.